Trip to Arba Minch – Day 2

Beyanantu with Sara, Samy and WondyWhile seeking for breakfast on the roads of Arba Minch a youngster fell behind us. Typical question: where are you from, and I was ready for the typical reaction: silence (I haven’t told my worst and on the other hand funniest story yet, happened in front of the Sheraton Hotel, a young beggar kid was following us and kept on asking where we were from, etc. I said I’m from Hungary and he started to laugh and said “ha ha, funny girl”. This was the point where I lost my patience. I told him again that I’m Hungarian, then he was laughing even louder…pffff…I started to speak in Hungarian…he was: “good joke, funny girl”…I got even more furious, I pointed at the back cover of Lonely Planet and showed my country on this tiny world map, for which he only said “aaaahhhh, Europe…!”. Susi was just laughing on this bizarre situation that I got totally mad and the pour kid got absolutely confused while I want to prove that my country really exists).
So after this affair I was pretty much prepared for everything, but not for his answer: “ahh, Budapest, I know Puskás Ferenc, he played in Real Madrid for Rift Valley from Arba Mincha long while, and I know the Hungarian footballers at Liverpool club they played against Debrecen, and I saw the Portugal-Hungarian match as well…woooowwww…I was amazed!!! Turned out to be a 12th grade student who wants to be a doctor, and hopefully one day with a scholarship he even could visit Hungary &x1F60A
Later in the morning we went to visit Tatek in his office, he works for CIAI (Italian Association for Aid to Children, www.ciai.it), an other beautiful NGO, they educate school kids and their parents and the neighboring communities to prevent child traffic -this region is called Southern People’s State, the mostly effected part in Ethiopia. The reasons: either the family sends the kids to Addis or elsewhere to work as they can not afford their feeding anymore, or dealers come with big cars and offer good jobs for the kids, who end up in sewing factories or as shoe shiners on the streets of Addis. So Tatek and their interns -through the donations- build schools for the youth, provide the books, look after them to attend to school and teaches the mothers and the community how to set up a small and sustainable business together. And this Rift Valleyis where DOT (our NGO) comes to the story, as we have the teaching materials.
But answering Panni’s question, for us this is rather a field trip / long weekend adventure than real work &x1F60A
Wondi, our workmate is responsible for this region, so he checked if everything is OK and fortunately he was very satisfied with the results and with the local colleagues’ job.
After being filled with joy and beauty at the CIAI office we went to fill our stomach as well at the Tourist Restaurant.
Sunset with the Rift Valley, Lake Chamo and Abaya, us, peace, silence, beauty, respect.

Miközben reggeli után kutattunk Arba Minch utcáin mellénk szegődött egy fiatal srác. Szokásos kérdés: honnan jöttünk, én meg már fel voltam készülve a szokásos reakcióra: néma csend és értetlen tekintet Magyarország említésére (jajj, még nem is meséltem a legrosszabb és egyben legviccesebb élményemet: történt a Sheraton Hotelt elhagyva, hogy egy utcagyerek követett minket és kérdezgetett, honnan jöttünk, mit csinálunk, stb. Én válaszoltam, hogy “I am from Hungary”, erre elkezdett nevetni, hogy “ha ha, vicces lány”. Na itt én elvesztettem a türelmemet, és elkezdtem bizonygatni, hogy de, én tényleg magyar vagyok. Mégnagyobb nevetés…pfff…elkezdtem hát magyarul beszélni hozzá, erre DOT way of having fun (Miki, Samy, Wondy, Susi, Zsuzsi)ő: “jó tréfa, vicces lány”…ááááá…tök ideges lettem, elővettem a Lonely Planetemet, a hátulján az icipici világtérképen próbáltam Magyarországra mutatni, mire ő:”áááá….Európa…!” Susi persze csak röhögött az egész buta és groteszk szituáción, hogy én teljesen kiakadva egy utcagyereknek próbálom bebizonyítani, hogy az országom igenis létezik).
Szóval ezek után mindenre fel voltam készülve, de nem a srác válaszára: “Á, Budapest, ismerem Puskás Ferenc, a Real Madridban játszott sokáig, meg ismerem a Liverpoolnál játszó focistákat, és láttam a meccset is a Debrecennel, meg ahogy a magyarok kikaptak a Portugáloktól…woooowwww….teljesen leesett az állam!!! Kiderült, hogy érettségi előtt áll és orvosnak készül, és talán egy jó ösztöndíjjal még meg is látogatja egy napon Magyarországot &#x1F60A
Délelőtt Tatek munkájával ismerkedhettünk meg, aki a CIAI szervezetnél dolgozik (Olasz Központ a Gyermekek Megsegítésére a nagyon szabad fordítás, www.ciai.it), egy gyönyörű alapítvány, ami azon fáradoznak, hogy a gyermekmunkát és gyermekkereskedelmet megakadályozza. Ez a régió az úgynevezett Déliek Nemzete és innen kerül el a legtöbb fiatal az ország más területeire. Az okok: vagy a szülők nem tudják tovább finanszírozni a gyerekek etetését, iskoláztatását ezért elküldik őket dolgozni, vagy a gazdag idegen szép kocsival megjelenő úriember ajánl menő munkát a fővárosban, ami a végén persze szövés vagy cipőpucolás Addis utcáin.
Tatek és a “volontírok” pedig ennek elkerülésén dolgoznak, az adományokon keresztül iskolát építenek, biztosítják a tankönyveket, ellenőrzik, hogy ténylegesen járnak-e iskolába a tanulók, valamint oktatják a szülőket és a közösséget, hogy együttesen hogyan tudnak kisebb vállalkozásokat beindítani. És itt jövünk mi, DOT tagok a képbe, mert mi biztosítjuk az oktatókat, segédanyagot, motivációt.
De Panni kérdésére válaszolva mi inkább megfigyelésen/hosszú hétvégén vagyunk itt, nem kemény munkán veszünk részt &#x1F60A
Wondy, az egyik munkatársunk az aki a régióért felel, ő ellenőrzi, hogy minden rendben megy-e, és szerencsére nagyon sikeresnek értékelte mind az ittlétet, mind a helyiek munkáját.
A CIAI beli mentális és lelki feltöltődés után vacsi a Tourist Hotel éttermében.
Naplemente a Rift Valley, a Chamo és Abaya tavak bámulatos látványával, csak a természet, mi, csend, nyugalom, béke.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *